Közlemény

Megdöbbenve olvastuk Kutasi Kovács Lajos múltjával kapcsolatban megjelent cikket. Amennyiben ezek az információk rendelkezésünkre álltak volna, a kiállítást nem készítjük el. A korszakkal foglalkozó történészek feladata lesz, hogy a megjelent adatokat értelmezzék, értékeljék, amikor ezek teljes körűen rendelkezésre fognak állni. Ugyanakkor a múzeum semmilyen vonatkozásban nem lehet sem nyilas-gyanús, sem besúgó-gyanús személyek bemutatóhelye. Ettől az intézmény teljes mértékben elzárkózik, elhatárolódik.

A kiállítást azzal a céllal hoztuk létre, hogy az emigrációban, diaszpórában élő magyarság sorsát bemutassuk: hogyan őrizték meg a magyar nyelvet, kultúrát. Kutasi a Brazíliában élő magyarság egyik képviselője volt. Íróként, szerkesztőként tevékenykedett, szervezte az ott élő magyarság kulturális életét. Kutatta az indiánok életét, több expedícióban vett részt, gyűjtötte a tárgyi emlékeket. A kutatóutakról a könyveiben számolt be. Angliába költözése után is elsősorban irodalmi, szerkesztői tevékenységet folytatott. Hagyatékának egy részét (elsősorban írói, kisebb számban indián tárgyak) múzeumunk is őrzi. Ez adta a kiállítás ötletét, amely rendezvénnyel csatlakoztunk a Pannon Egyetem által kezdeményezett Diaszpóra Napok rendezvénysorozathoz. Ugyanakkor sem a magyar emigráció irodalmi és társadalmi élete, sem az indián tematika nem tartozik intézményünk kutatási és gyűjteményfejlesztési irányai közé, ezen területeknek egyik munkatársunk sem szakértője. A múzeum a „Veszprém – Amerika – indiánok” tematika bemutatását vállalta, a gyűjteményünkben levő dokumentumok, tárgyak és a kölcsönzött műtárgyak alapján.

Sajnálatosnak érezzük, hogy Kutasi életének ez a „sötét oldala” csak most, 25 évvel a rendszerváltás, és 20 évvel a halála után derült ki. A város szülötte ez idáig megbecsült személy volt. 1992-ben Veszprém Város Emlékéremmel tüntették ki, 1995-ben a Magyar Földrajzi Társaság az útirajz-irodalomban kifejtett kimagasló munkásságáért neki ítélte a Teleki Sámuel-érmet. 2006-ban hasonló kiállítás mutatta be életútját, cikkei, könyvei jelentek meg még a rendszerváltás után is. Több életrajzi lexikonban, a nyugati magyar emigráció visszaemlékezéseiben semmilyen rá nézve terhelő kijelentés nem olvasható. Kutasival személyes kapcsolatban, barátságban levő, többek közt nagynevű kutatók, kizárólag pozitívan nyilatkoztak róla, az időszak, az adott terület emigrációban élő magyarság tudományos kutatói sem találtak rá nézve negatív adatokat… és még hosszan lehetne sorolni. Ezek fényében valóban nagy megdöbbenéssel olvastuk a cikket! Ezért döntöttünk a kiállítás idő előtti bezárása mellett.

LDM