Mindent a Húsvétról

Alábbi írásunkban kedves olvasóink minden fontos információt megtudhatnak a Húsvét jeles napjairól, és az ünnephez kapcsolódó szokásokról.

Nagyhét
A nagyböjt virágvasárnaptól húsvétig terjedő utolsó hete. A természet újjászületésének időszaka, következésképp az emberi környezet megújulására és tisztítására is kiváló alkalom. A tavaszi újjászületés analógiájára mágikus cselekedetek szolgáltak az egészség biztosítására, a rossztól való védelemre. A testi-lelki tisztálkodás is felkészülés, a környezet és a temetők rendezésének ideje. Aki ilyenkor veteményezett, annak gazdag lett a termése.

A katolikus egyház elvárta, hogy hívei évente legalább egyszer gyónjanak és áldozzanak. A gyónás időpontját húsvétnál jelülték meg. Ezt gyakorolták is, különösen, hogy a bűnöktől való megtisztulás hozzátartozott a hagyománytartó közösségek húsvéti magatartásformájához.
A nagyhéten a különböző vallásos társulatok és egyének is igyekeztek átélni Krisztus szenvedéseit. Ennek érdekében rendszeresen stációt jártak és rengeteget imádkoztak.

Kislődön hitték, hogy aki virágvasárnaptól kezdve az Aranymiatyánkot – Goldener Vaderunser – minden nap 3szor elimádkozza, búcsút nyer és még 77 lelket ment meg a pokol tüzétől.

Nagycsütörtök
Az oltáriszentség ünnepe, Jézus szenvedésének kezdete.

A nagycsütörtöki nagymise glóriájára szólaltak meg utoljára a harangok és a csengők. Utána szombat estig hallgattak – „Rómába mentek”. A harangok némaságának idején kereplőkkel j elezték az időt és a szertartások kezdetét. A kereplést a gyerekek végezték a harangozó irányításával.

Annak emlékére, hogy hajdan Jézus az olajfák hegyén virrasztott, nagycsütörtök este öregebb asszonyok a kálvárián vagy útszéli kereszteknél imádkoztak. Ájtatoskodásuk mindig csöndben történt.

A nagycsütörtöki tojásokat félrerakták Városlődön, mert azokból főzték a sonkához való főtt tojásokat.

Zöldcsütörtöktől kezdve gyermekek járták kereplőkkel a falvak utcáit, később már csak a templomtoronyban, a nagykereplővel jelezték hajnalban a munkanap kezdetét, a delet és az estét, a misék kezdetét, az Úrfelmutatás idejét.

Nagypéntek
Jézus kereszthalálának emléknapja. A legnagyobb böjt és gyász ideje. A nap nevezetes szertartása a csonkamise. A legtöbb templomban rendeztek passiójátékokat.

A nagypénteki közösségi vagy egyéni ájtatosságban nagy szerepe volt a kálváriának, illetve a stációjárásnak, valamint a szent sírnak. Jámbor asszonyok egész éjszakavirrasztottak a szent sír körül. Különleges imákat mondtak, végezték a fájdalmas olvasót, és Mária siralmakat énekeltek.

Városlődön a Kálváriahegy kápolnájában a szent sírnál virrasztottak, énekeltek és imádkoztak az asszonyok. Virradat felé a férfiak is megérkeztek.

Ezen a napon a hívek megtöltötték a Kálváriahegyet, annyian voltak. Imádkoztak, járták a stációkat. Délután négy óra felé átmentek a templomba, ahol egy Szentsír volt feldíszítve. Ennél a sírnál ismét virrasztottak egész éjjelen át, várták a feltámadást.

Kislődön a templomban a Szent Vendel oltár előtt előző este, vagy aznap délelőtt állítják fel a Szent Sírt, amelyhez a hívek egész nap imádkozni járnak, és a szent sír „virágaira” a kitett perselybe krajcárt, forintot dobnak. A templomban ezen a napon hangzik fel másodszor a Passió.

Nagyszombat
Nagyszombaton Kislődön és Városlődön a kereplő gyerekek házról házra járva szedték a kereplésért járó díjukat, a tojásokat. Ezt aztán eladták a boltban, a kapott pénzen pedig osztozkodtak.

A népi hagyományvilágra is kiható jellegzetes nagyszombati szertartás a tűzszentelés, illetve az új tűz kultusza. A szentelendő tüzet a templom előtt vagy a templom mellett égették. A megszentelt tűz lángjainál vagy parazsánál gyújtották meg a templom hatalmas húsvéti gyertyáját. A szentelt tűz maradványait a hívek hazavitték házaikba, és nagyon sokféle célra használták. Általában nagycsütörtöktől nagyszombatig nem tüzeltek, s ilyenkor a szentelt parázzsal élesztettek új tüzet. Ezen főzték a húsvéti ételt.

Fontos a nagyszombati vízszentelés, a templom keresztelővizének megszentelése ilyenkor történt.

A nagyszombat leglátványosabb vallásos szertartása a feltámadási körmenet volt, amelyen a helyi fúvószenekar is játszott.  

Kislődön hosszú éveken át bent a templomban, három éve ismét a templom előtt, az udvaron végzik el a tűzszentelést. Régen a sírokról eltávolított korhadó fejfákat, napjainkban közönséges tűzifát égetnek el ebből a célból. A tűz lángjával gyújtották meg a templomban a Krisztust szimbolizáló „húsvéti” gyertyát.

Húsvét vasárnap
A nagyszombatról vasárnapra virradó éjszaka különleges népi ájtatossága volt a jézuskeresés, istenkeresés, szentsír-keresés. A templomnál éjfélkor gyülekeztek a hívek, s előimádkozó vezetésével az összes keresztet végigjárták a környéken. Előzőleg valaki ezeknél elrejtette a feltámadt Krisztus szobrát, a menet ezt megtalálta, s valóságos diadalmenetben vitte vissza a faluba.

Húsvét ünnepének szertartásai közül már a középkorban kiemelkedett a föltámadás megjelenítése, amely az ünnep reggelén történt. A húsvéti szertartásokhoz tartozott az étel, a bárány megszentelése. Emellett már a 10. sz-ban említik a sonkaszentelést is. Szokásban volt még a kenyér, a 12. sz. óta pedig a tojásszentelés. Az ünnep szinte áldozati jellegű eledele a húsvéti bárány, amely Krisztust jelképezi. A tojás az élet, az újjászületés jelképe. Amint a tojásból új élet kel, éppen úgy támadt fel Krisztus is sírjából, tehát a tojás a feltámadt üdvözítő jelképe is.  A sonka a parasztélet gazdasági és kultikus rendje következtében vált már igen régen jellegzetes húsvéti eledellé.

Országszerte szokásban volt a római katolikus vidékeken húsvétkor a hajnal utáni keresztjárás vagy Jézus-keresés, amely után többfelé a patakra mentek mosakodni, hogy frissek, egészségesek legyenek.

Városlődön a kora reggeli órákban (élelem fogyasztása nélkül) a családfő vezetésével az egész család imádkozva elzarándokolt a kálváriára. Ha útközben más családokkal találkoztak, némán mentek el egymás mellett. Hazatérve az egyik családtag az előre elkészített kosárba tett élelmet (főtt sonka, keményre főtt tojás, reszelt torma, só, kenyér) elvitte a templomba szentelésre ami fél nyolckor kezdődött. A szentelt ételeket sietve hazavitték, mert az egész heti böjtölés után otthon már nagyon várták a főtt sonkás finom reggelit.

Ismert volt az is, hogy a Torna patakban megmosakodtak ezen a reggelen. Kislődi asszonyok elmondták, hogy a lányoknál szokás volt a húsvét reggeli friss harmatban való „fürdés”, azért, hogy szépek, (szeplőmentesek) és egészségesek legyenek.

Szokás volt, hogy húsvétvasárnap hajnalában harmatot gyűjtöttek, s aztán mindenkinek a mosdóvizébe tettek belőle pár cseppet – ez egész éven át védett a bőrbetegségekkel szemben. Az udvarra kiállították a főzőedényt is és az összegyűjtött harmattal főzték az ebédet. A húsvétvasárnapi harmatos ebéd védett a belső betegségekkel szemben.

Húsvét vasárnap délután Kislődön és Városlődön is a gyerekek, a nagyobb fiúk és lányok piros tojást gurítottak két egymás mellé ferdén elhelyezett favilla vályújában, amíg el nem törtek. amit aztán elfogyasztottak. Vagy pénzt dobáltak a fiúk a lányok által tartott tojásra. Ha a tojás héjába a pénz beleállt, a tojás a fiúé lett.

Kislődön húsvétvasárnapi szentelt reggeli maradékát a búzaföldön a jó termés reményében szórták szét.

A húsvét szimbóluma a tojás. A húsvéti tojásokat vasárnap, kora reggel, a Klames = kismise  előtt nyuszi hozza. A szülők kinn a szabadban, a kert különböző pontjain rejtették el a tojásokat, édességeket. Reggeli után azt mondták a gyerekeknek, hogy itt volt a nyuszi, biztosan hozott valamit, csak keressék meg. Nagy izgalommal, várakozással indultak el kis kosarakkal a kezükben a gyerekek nyuszi fészket keresni. Nagy volt az örömük, amikor bokrok alján, a hidasban, fa tövében megtalálták az ajándékokat. Ez a szokás azonban több mint játék, mert nemcsak az eldugott ajándékok megtalálásáról szól, hanem a Jézus keresésről és Jézus megtalálásról is. Ez a keresés és megtalálás a húsvét különlegessége. Aki a húsvétot így ünnepeli, megélheti azt, amit a galileai asszonyok Jézus sírjánál éreztek. Jézus keresték és megtalálták.

Délután – ugyanúgy mint karácsonykor – a keresztszülők is megajándékozták a keresztgyermekeiket, akik csokoládéból készült tojást,  nyuszit és pénzt kaptak tőlük.
Minden húsvét vasárnap volt bál Kislődön.

Húsvéthétfő
Az országszerte szokásos locsolás Kislődön és Városlődön nem volt divat.  Az eltemetett farsangot e napon „kiásták”. Zeneszó mellett hozták fel a pincéből – ezzel megkezdődött a hajnalig tartó tánc, mulatság.

Az ország egész területén ismert húsvéti locsolás termékenységvarázsló népszokás. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, ill. a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. A gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű szokás.

A húsvéthétfőjén és fehérvasárnap-húsvétvasárnaphoz egy hétre- volt szokásban a komatálküldés.

Mészáros Veronikanéprajzos muzeológus