Japán papírsárkányok, pörgettyűk és babák a múzeumban

A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum a 2016. május 5-én, csütörtökön 16.30-kor nyitotta meg „PAPÍRSÁRKÁNYOK, PÖRGETTYŰK ÉS BABÁK JAPÁNBÓL” című kiállítását. A tárlat a Japán Alapítvány Budapesti Irodájának vándorkiállítása.

A tárlat anyaga a régi japán hagyományokra visszatekintő, játékeszközöknek számító papírsárkányok és pörgettyűk, valamint a japán babakészítés remekeiből mutat be egyedülálló válogatást.

Papírsárkányokat 2000 évvel ezelőtt Kínában készítettek először, Japánban a Heian korban (794–1185) kezdték őket használni „papír-sólyom” néven. Ebben az időszakban gyakran üzenettovábbítására szolgáltak.

A papírsárkányok ezeréves múltja Japánban igazi sikertörténet. A sárkányépítés annak köszönhette számos újítását, sajátos formavilágát és technikai tökélyre fejlesztését, hogy a sárkányok készítéséhez rendelkezésre állt a kiváló minőségű japán papír és a könnyű bambusz. A sárkányreptetés népszerűségének elterjedésével az ország minden területén a sárkányok különböző típusa és formája alakult ki. A sárkánykészítés fénykora az Edo korra (1603–1868) tehető.

Jelenleg Japánban többféle papírsárkányfajtát tartanak számon, mint bárhol másutt. Napjainkban a legtöbb papírsárkánnyal a fesztiválok alkalmával találkozhatunk, mivel a magasba repített sárkány a jószerencse szimbóluma. Az egyik nevezetes sárkányreptető ünnep a május 5-én rendezett Fiúk Fesztiválja.

A pörgettyűk Kínából és Koreából kerültek Japánba 1200 évvel ezelőtt. Kezdetben az arisztokrácia szórakozását szolgálták, a köznép körében csak később váltak kedveltté. Jelenleg közel ezer féle pörgettyű létezik Japánban.

A világon ősidők óta készítenek különféle célokra babákat – így például a szellemimádás megtestesítésére, a tárgyak mágikus hatalommal történő felruházására, játékszernek vagy egyszerűen kiállítási tárgyként, illetve a megbecsülést kifejező ajándékként. Azonban bizonyára nincs még egy olyan ország, ahol a babáknak olyan sokféle változata létezik, mint Japán. A szigetországban a babakészítés egyedülálló hagyományát mind a mai napig ápolják.

A japán babák eredete Krisztus előtt körülbelül háromezerre tehető, ugyanakkor csupán az Edo korszaktól kezdődően fejlődött ki a különböző babatípusok széles skálája, amely a különböző céloknak megfelelő változatos formákat hozott létre.

Az Edo korszak idején az egyes évszakok váltakozásához igazodva ünnepségeket tartottak, hogy elhárítsák az emberekre leselkedő veszélyeket –  ilyen volt március 3-án a Joshi no Sekku és május 5-én a Tango no Sekku. Ezek az ünnepségek egyre népszerűbbek lettek, s ennek következtében a babák a gyönyörködtetés eszközeként, tehát kiállított tárgyként váltak egyre jelentősebbé, míg misztikus eszközként már nem játszottak olyan fontos szerepet. A felhasznált anyagok és módszerek köre bővült, és az ország különböző részein megjelentek az egy-egy tájegységre jellemző babák.

A japán babák fából, papírból, textilből vagy agyagból, sokszínű technikák alkalmazásával készülnek; kifejezésmódjukban a nem hivalkodó szépség és a színek gazdagsága érvényesül. Mivel ezek a babák nem csupán egyszerű gyermekjátékok, hanem – művészi kidolgozottságuknak köszönhetően – műalkotások is egyben, a kézművesség egy önálló ágát hozták létre Japánban.

PAPÍRSÁRKÁNYOK, PÖRGETTYŰK ÉS BABÁK JAPÁNBÓL
kiállítás
Helyszín: Laczkó Dezső Múzeum – 8200 Veszprém, Erzsébet sétány 1.
A kiállítás megtekinthető 2016. június 26-ig, hétfő kivételével 18 óráig

A tárlat a Japán Alapítvány Budapesti Irodájának vándorkiállítása

A kiállítás kurátorai: Barati Piroska régész és Szántó Attila igazgató-helyettes