2015. június 20-ától látható a Laczkó Dezső Múzeumban Kulcsár Ágnes Szent Iván-éj a Buhim-völgyben című kiállítása.
„Szent Iván éjszakája az év leghosszabb napja, legfényesebb, egyben legmisztikusabb éjszakája, amikor összekapcsolódik éjszaka és nappal, fény és sötétség, álom és valóság. Számos kultúrában ünneplik ezt az éjszakát tűzgyújtással, tánccal, énekkel. A legpogányabb ünnepnek is szokták nevezni.
Kulcsár Ágnes művészetére a természet-élmény, a növényi motívumok, a mikrokozmosz, a különböző dimenziók, az álmok, emlékek, érzések megjelenítése egyébként is jellemző, ezért nem meglepő, hogy az itt bemutatott téma is közel áll hozzá. Kollázsai, festményei, glóbuszai, korongjai, melyek az év e meseszerű éjszakájához kapcsolódnak, egyszerre jelenítik meg a fényt és az árnyékot, a világosságot és a sötétséget. Mindezeken túl pedig a valóság és az álom kapcsolódik itt össze, hiszen a Buhim-völgyről, a saját kertjéből készített veszprémi fotók adják a kollázsok alapját, melyeken azután különböző technikákkal különböző térformákat, stilizált növényi motívumokat, valamint a Szentivánéji álom című Shakespeare dráma egy-egy alakját jeleníti meg, vagy álmodja vászonra – mondhatnánk stílusosan. A vígjáték szereplői elevenednek meg a képeken, ahogy a művész látja, elképzeli őket. Megjelenik Puck, aki a drámában így szól önmagáról: „én vagyok az éj égi vándora”, valamint Zuboly takács és Titánia tündérkirályné is.
A képek természetesen Veszprémhez is kapcsolódnak abból a szempontból, hogy a Séd partjáról készített fotókat felhasználva jutunk el a végeredményig, ahol aztán a tündérvilág, a varázslat is megjelenik. A város, a Tűztorony világító alakja, a múzeum épületének vöröskő részletei, az otthont jelentő ház mellett csillagok, a Hold, növények, virágok, mesefigurák bukkannak fel az éjszakában. Tulajdonképpen nem helyszínhez kötött alkotások ezek, bár a cím ezt sugallja, sokkal inkább valamiféle belső történésről beszélhetünk.
Az éjszakát ábrázolni, megjeleníteni nem egyszerű feladat, de Kulcsár Ági ezt a nem mindennapi feladatot is megoldotta. A sötét tónusú képeken is átsejlik a derű, a vidámság és egyfajta sejtelmesség. A címek is sugallják annak a világnak a hangulatát, melybe elkalauzol minket. A varázsló kertje – a ködös, titokzatos erdő-részlettel, melynél a keret is a kép része, jelzi, hogy nincs határ, nincsenek korlátok; a Zuboly álma – amely a vígjáték egy részének feldolgozása, egyszersmind Apuleius Aranyszamarát is eszünkbe juttatja. Az allegorikus és narratív elemek Chagall szürrealista meseillusztrációit és az 1939-es Szentivánéji álom című festményét idézik. A szerelem és vágyakozás érzése jelenik meg a Happiness dream című kollázs légiesen könnyed nőalakjában.
Az álmok és a határtalanság érzése mellett jelen van a teljesség is. A glóbuszok, az Orion és a Galaktika nem csak a Föld egészét, de azon túlmutatva a mindenséget sugározzák. A Kerek világ című korong a kék és zöld árnyalataival az ég és föld összekapcsolódását mutatja. Két oldala pedig az ellentétek hangsúlyozására épül.
Érdekes megvizsgálni, hogy Kulcsár Ágnes képein adott a valóság − a felhasznált fotó által −, annak egy kiragadott, kimerevített pillanata, majd ez a megörökített pillanat miként fordul át egy másik szférába azáltal, hogy a művész összekapcsolja a különböző technikákat és a fotót mint alapanyagot használja a képek létrehozásához. A végeredménynél a fotó már nem mint önmagát meghatározó médium van jelen, hanem az egész részévé válik. Ezáltal a néző sem a valóságot akarja látni, hanem a mögöttes tartalom vagy belső indíttatás kerül előtérbe. Különleges vizuális ábécének is tekinthető mindez.
Kulcsár Ági képeire tökéletesen igazak Susan Sonntag szavai: „Minden egyes pillanatot valamiféle rejtélyességgel ruház fel, és egy-egy rabul ejtett élményt” ábrázol műveiben. A képeket nézve feltehetjük a Shakespeare drámában is elhangzó kérdést: „De hát ébren vagyunk? Tudjátok azt? Úgy rémlik, egyre alszunk, álmodunk.”
Dohnál Szonja
művészettörténész muzeológus
A tárlat megtekinthető 2015. augusztus 9-ig, hétfő kivételével 10-től 18 óráig