„TISZTA ÉLETÖRÖM” - Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet festészete

Farkas Erzsébet 1889. június 10-én született Nagykanizsán. Már gyermekkorában érdeklődött a művészetek iránt, 1908-tól pedig teljesen a festészetnek szentelte életét. Az akkoriban nyíló, Sass Ferenc által működtetett festőiskola növendéke lett. Sass Ferenc többek között Hollósy Simon tanítványa volt, így elsősorban a magyar plain air festészetet képviselte, a nagybányai iskola természetszemléletét adta át tanítványainak. Sass Ferenc és Farkas Erzsébet 1909-ben házasodtak össze, és a következő évben megszületett lányuk, Brunner Erzsébet.

Az I. világháború kitöréséig számos közös kiállításuk volt (elsősorban a Dunántúlon, valamint Bécsben is), emellett tovább működtették a festőiskolát. A világháború és az azt követő események hatására azonban Sass Ferenc mély lelki válságba került, a közélettől teljesen visszavonultan élt bátyjánál Sümegen, egészen haláláig.

Sassné mindeközben folyamatosan kereste saját útját, mind életében, mind pedig művészetében. Egy 28 napig tartó koplalás után hangot hallott, mely azt súgta neki, életben kell maradnia, és meg kell változtatnia életét. Innentől kezdve teljesen új világlátással élte tovább mindennapjait. Ahogy egy levelében írta, mindez művészetére is kihatott. „Nem tudok csupán kép festő lenni, nem tudok csupán ábrázolni technikán keresztül. … Nékem börtön a város, börtön minden magántulajdon, nékem szabadság, nap és hegy kell, hol száguldhat a gondolat a széllel versenyezve s nincs időmérés mégsem.” Művészetében számos új technikát próbált ki ebben az időszakban (textiltárgyakat is készített), míg végül a pasztellről áttért az olajfestésre.

Egy újabb látomás során azt az üzenetet „kapta”, hogy amit keres, azt Indiában fogja megtalálni. Ennek hatására lányával 1929-ben Indiába indultak Olaszországon át. Szicíliából levelet írtak Rabindranath Tagorénak, aki válaszolt, és meghívta a művésznőket egyetemére. 1930-ban érkeztek Bombay-be. Santiniketanban telepedtek le, és teljes mértékben felvették India ritmusát, beilleszkedtek az ottani kultúrába.
Művészetükben az indiai táj, az ott élő emberek, a vallás, a spiritualizmus, valamint a bengáli festőiskola hatása mind megjelent. Időközben megismerkedtek India vezetőivel, többek között Mahatma Gandhival is, akinek portréját is megfestették. Számos kiállításuk nyílt Indiában, melyek lehetővé tették, hogy beutazzák a világot. Három évig éltek Japánban, majd az Egyesült Államokban, ahonnan Anglián át tértek vissza Magyarországra, de csak rövid időre, ugyanis időközben felkérést kaptak a barodai maharadzsától, hogy folytassák az indiai élet megfestését.

A II. világháború kitörését követően Sassnét és lányát fogolytáborba deportálták, Nainitalba. Sassné később egy kis nyaralót is vásárolt itt magának, és élete végéig, 1950-ig itt élt és alkotott. Lánya édesanyja halálát követően Delhibe költözött, és az indiai-magyar kulturális kapcsolatok erősítésén munkálkodott. Otthona művészeti találkozók színhelye lett, egyfajta kulturális központtá vált. Számos indiai és magyar állami kitüntetést kapott munkásságáért.

A kiállításban a nagykanizsai Thúry György Múzeum gyűjteményéből származó tájképek, portrék, indiai életképek láthatók, melyek oly kedvelt témái voltak a két művésznő festészetének. A képek mellett néhány Indiából származó személyes tárgy idézi meg a két művésznő különleges személyiségét.

„TISZTA ÉLETÖRÖM”
Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet festészete
kamarakiállítás
Helyszín: Laczkó Dezső Múzeum – 8200 Veszprém, Erzsébet sétány 1.
A kiállítás megtekinthető 2015. április 26-ig, hétfő kivételével 10-tól 18 óráig
A kiállítás kurátora: Dohnál Szonja művészettörténész muzeológus