Kossuth Lajos és hívei, valamint a magyar közvélemény egy jelentős része az ország érdekeivel ellenkező, a nemzet halálát jelentő alkuként, jogfeladásként értékelték a kiegyezést. Ez a vélekedés nyilvánul meg Kossuth Kasszandra-levélként ismert, Deák Ferenchez írott nyílt levelében. A cikk 1867. május 26-án jelent meg, és bár politikai hatása nem volt, élénk sajtóvitát gerjesztett.
Deák Ferenc nem válaszolt nyílt hírlapi levélben a támadásra. A kiegyezéspárti politikusok közül elsőként Pulszky Ferenc foglalkozott Kossuth levelével. A korábban Kossuth-párti, majd az 1860-as években egyre inkább a kiegyezést támogató politikus cikkében Deák Ferenc magatartása és álláspontja mellett érvel. Egyben bírálja és a kiegyezéssel szembeállítja Kossuth dunai konföderációs tervét. Álláspontja szerint Kossuth terveiről bebizonyosodott, hogy hiú ábránd volt, míg Deák a valóság talaján állva politizál, és véleménye élvezi az ország többségének támogatását is.
Megjelent az 1848 című lapban 1867. május 28-án.