A hónap műtárgya – március

Új rovatunkban havonta egy-egy múzeumi műtárgy történetét osztjuk meg az érdeklődőkkel. Márciusban a hónap műtárgya a Felsőörsről származó őskori kagyló- és csigafüzér.

Őskori ékszer, átfúrt fosszilis kagyló illetve csiga (Dentalium, Anadara, Erato)
Lelőhelye: Felsőörs
Laczkó Dezső Múzeum, 63.45.1.

A Laczkó Dezső Múzeum régészeti gyűjteményének az egyik legrégebbi lelete a képen látható 40 db kagylógyöngy. Felsőörsről került 1903-ban a múzeumba. Nem tudtunk róla semmit, érdekessé akkor vált a dolog, amikor kiderült, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum is őriz hasonló kagylógyöngyöket, méghozzá ugyanonnan. Megkezdődött a nyomozás, melynek eredményei itt olvashatók.

Felsőörs falu déli szélén, a kertek alján került elő 1896-ban az agyagedényben talált lelet, melyből 280 darab kagyló, csiga és vörös kőgyöngy a Nemzeti Múzeumba került – a leltárkönyvi bejegyzés szerint – Köves Györgyné ajándékaként, Kammerer Ernő közvetítésével.

Ennyi elég a lelőhely azonosításához. Tudjuk, hogy a Köves család a 19. század derekán költözött Felsőörsre, és földvásárlásai révén rövidesen az egyik legjelentősebb birtokos lett a faluban. Megvásárolták többek között báró Schmertzing Antalnétól a Fő utca 15. szám alatti házat és a hozzá tartozó telket, melyet ma Bárókert néven ismerünk. Szép régi, vöröskőből rakott kerítését mostanában rombolják le szakaszonként, ahogy épülnek sorra a felparcellázott területen a házak. A Bárókert volt tehát a találás helye, mely a szomszédos domboldallal együtt ismert régészeti lelőhely, a Kr. e. 6–5., majd a 2. évezredben lakott település.

A közvetítő Kammerer Ernő történész, 1896-ban kormánybiztosként a Szépművészeti Múzeum megszervezését vezette. Balaton-felvidéki birtokosként nagy valószínűséggel ismerhette a Köves családot, és éppen e szerepe miatt fordulhattak hozzá a lelettel vagy egy látogatás alkalmával maga kezdeményezhette annak múzeumban való elhelyezését. A személyes kapcsolat igen valószínű, különben a teljes lelet valószínűleg Veszprémbe került volna. A Veszprémvármegyei Múzeum akkor ugyan még nem létezett, de szervezése már folyamatban volt, a szerzeményi napló bejegyzései szerint Laczkó Dezső már gyűjtött a múzeum számára. Tudomást szerezhetett erről a leletről is, mert 1903-ban felbukkant Veszprémben néhány kagylógyöngy Felsőörsről ifj. Angyal János ajándékaként. Erről többet nem tudunk, az 1953-ban kezdődő átleltározáskor elvesztek az adatok, de a tárgyak egyértelműen a Nemzeti Múzeumban őrzöttekkel azonos jellegűek. A találók nem minden darabot adhattak át a birtokos Köves Györgynek, a faluban lappangó maradékot szerezhette meg az igen jó kapcsolatokkal rendelkező piarista tanár, neves geológus, paleontológus Laczkó Dezső.

Mire szolgáltak az edényben tárolt kész (átfúrt) gyöngyök? A neolitikus emberek erősen vonzódtak a fehér ékszerekhez. Sírokban gyakran találni kagylóból, méghozzá mediterrán tengerekből származó kagylóból csiszolt gyöngyöket, karpereceket, de használták a helyben bányászott megkövesedett kagylókat is. Szolgálhatott tehát temetési előkészületül a lelet, de lehetett egy gyöngykészítő mester készlete is.