Évfordulók 2015 – a múzeumügy veszprémi és országos támogatói

Számos támogató segítette több mint 100 év alatt a múzeum tevékenységét, illetve vett részt munkájában. Alábbiakban azon személyekről emlékezünk meg, akik életútja évfordulós szempontból kapcsolódik a 2015-ös esztendőhöz.

1990. március 1.
25 évvel ezelőtt a múzeum felvette Laczkó Dezső nevét.

1965. április 5.
50 éve halt meg DARNAY-DORNYAY Béla, 1943-ig Dornyay Béla (Keszthely, 1887. márc. 25. Bp.,- 1965. ápr. 5.) író, honismereti kutató, tanár. Keszthelyi halászcsalád leszármazottja. Középiskolába Tatán járt, a budapesti tudományegyetemen 1909-ben történelem-földrajz szakos tanári oklevelet, 1913-ban filozófiai bölcsészdoktori címet szerzett. 1910-ben szentelték pappá. 1912-től négy évig Veszprémben, majd a piaristák Rózsahegyi Gimnáziumában tanított, 1918-ban, a Mosonmagyaróvári Főgimnáziumban tanár. 1921-1923-as években a Budapesti Szőlészeti Intézetben dolgozott, 1923-tól 1939-ig Salgótarjánban tanított. Hazatért szülőföldjére és a Keszthelyi Balatoni Múzeumhoz került, amelynek 1948-ig, nyugdíjazásáig igazgatója volt. Geológusnak indult, de gyűjtötte a természettudományi, régészeti és néprajzi tárgyakat és a rájuk vonatkozó adatokat. Életének minden állomáshelyén múzeumszervezéssel is foglalkozott, gyűjteményeket létesített. A megismert terület múltjáról rendszeresen jelentek meg cikkei és tanulmányai. Két monográfiája mindmáig alapvető forrásmunkája a tájat bemutató helytörténeti kutatásnak. Zircen, a Bakonyi Panteonban emléktáblája van.

1815. április 12.
200 éve született RÓMER Flóris Ferenc (Pozsony, 1815. ápr. 12.-Nagyvárad, 1889. márc. 18.) író, régész, művészettörténész, tanár. Középiskolába Pozsonyban, Tatán és Trencsénben járt. 1830-ban lépett a Benedek-rendbe. A bölcsészeti tanulmányokat Győrben, a teológiát Pannonhalmán végezte. 1838-ban pappá szentelték, majd Tihanyban segédlelkészként szolgált. 1839-től Győrben a bencéseknél középiskolai, később Pozsonyban volt akadémiai tanár. A szabadságharcban történt részvételéért (kapitányi rangot szerzett) nyolcévi börtönre ítélték, 1854-ben kegyelemmel szabadult. Néhány évig Bakonybélben élt, 1857-ben ismét Győrben tanított. Dolgozott az MTA kézirattárában, igazgatott budai gimnáziumot. 1868-ban a budapesti egyetem archeológiai tanára. 1864-től tagja a MTA-nak. 1869-től a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őre, 1877-től nagyváradi kanonok. Szerkesztője a Győri Történeti és Régészeti Füzetek, az Archeológiai Értesítő és az Archeológiai Közlemények c. folyóiratoknak. Maga is sokat publikált. Rajzaival ellátott több kötetes naplója a magyar régészet, művészettörténet és műemlékvédelem értékes forrása. Zircen a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét, amelyen a bronz plakett R. Kiss Lenke alkotása.

1930. április 23.
85 éve született PESOVÁR Ferenc (Herend, 1930. ápr. 23.–Veszprém, 1983. febr. 27.) néprajztudós, muzeológus. Testvére Pesovár Ernő táncfolklorista. A piaristák veszprémi gimnáziumában tanult, ahol Molnár István révén ismerkedett meg a néptánccal. Bátyjával együtt táncolt a gimnázium együttesében, a bakonyi falvakban néptánc-gyűjtéssel is próbálkozott. 1955-ben a budapesti tudományegyetemen, muzeológia-néprajz szakon végzett. 1949-től a Honvéd Művészegyüttes hivatásos táncosa volt, 1950-től a Népművelési Intézet külső munkatársaként Somogyban és Szatmárban néptánc-kutatásokat végzett. 1954-től a Néprajzi Múzeum gyakornoka, 1955-től a Kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum munkatársa, 1957-től haláláig a székesfehérvári István Király Múzeum tudományos főmunkatársa volt. A dunántúli tánchagyományok kutatásai mellett az egész magyar népterületre kiterjedtek gyűjtései, amelyek közül különösen az erdélyi tánc- és népzenei gyűjtések jelentősek. Kutatta a pásztor-művészettel kapcsolatos, és a jeles napokhoz kötődő népszokásokat is. Negyedszázadon keresztül kutatta Fejér megye népszokásait, népdal- és néptánc-kincsét. Külső munkatársa volt az ötkötetes Magyar néprajzi lexikonnak.

1925. május 24.
90 éve avatták fel Veszprém múzeumát, a Laczkó Dezső Múzeumot, az ünnepségen részt vett Horthy Miklós kormányzó is.

1935. augusztus 11.
80 éve a Balaton-Veszprém-Bakonyi ünnepi hét keretében, Kánya Kálmán külügyminiszter (a m. kir. kormány képviselője) és Visky Kálmán néprajztudós jelenlétében avatták fel a Veszprémvármegyei Múzeum (napjainkban Laczkó Dezső Múzeum) mellett felépült Bakonyi házat, egy öcsi kisnemesi porta hasonmását, a balassagyarmati után hazánk második (igaz mindössze egyetlen épületből álló) skanzenjét.

1910. május 31.
105 éve halt meg és 190 éve született PILLITZ Benő (Veszprém, 1825. jún. 25.-Veszprém, 1910. máj. 31.) orvos, botanikus. Műszaki pályára készült, de 1849-1856-os években orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben. Veszprémben 17 évig kórházi főorvos és megyei tiszti-főorvos volt. Botanikusként megyéje növényvilágát kutatta és írta le. Herbáriumát a Veszprémvármegyei Múzeumra hagyta. A veszprémi izraelita temetőben van a síremléke, Csikász Imre bronzplakettjével.

2005. június 1.
10 hunyt el TÖRŐCSIK Zoltán (Tiszavárkony, 1942. nov. 8.–Bakonyszentkirály, 2005. jún. 1.) középiskolai tanár, régész, muzeológus. A szegedi tudományegyetemen 1969-ben történelem–orosz szakon, 1974-ben filozófia kiegészítő szakon oklevelet, 1975-ben egyetemi doktori címet, a budapesti tudományegyetemen 1986-ban régész-muzeológus, 1995-ben hitoktatói oklevelet szerzett. Az 1961–1964-es években, marós, figuráns, technikus. 1969 és 1980 között a tapolcai Batsányi János Gimnázium tanára, majd igazgatója. 1980-tól 1987-ig a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetője. 1987-től 1992-ig Tapolcán a Városi Múzeum alapító igazgatója, ahol a gyűjtemények létrehozása és feldolgozása mellett irányításával tárják fel a tapolcai Templom-dombot és hozzák létre a Romkertet, majd a Tapolcai Galériát. 1992–1994-ben Jászalsószentgyörgy, 1994-től 1997-ig Nemesdéd, 1997-től Pannonhalma községekben az általános iskola igazgatója volt.

1920. július 10.
95 éve halt meg CZIRBUSZ Géza (Kassa, 1853. szept. 17.-Bp., 1920. júl. 10.) tanár, néprajzi író. Középiskolai tanulmányokat Kassán folytatott, a pesti tudományegyetemen két évet végzett. A kegyesrendnek 1874-ben lett tagja. Középiskolai tanár volt Veszprémben 1882 és 1884 között, később Temesváron. 1910 után a budapesti tudományegyetemen a földrajz tanszék vezetőjeként és Lóczy Lajos utódaként a földleírás tantárgyat tanította. Több dolgozata jelent meg a geográfia és az etnográfia köréből. A lapok szépirodalmi alkotásait is közölték. Temesváron szerkesztette a Természettudományi Füzeteket, megalapította a Dél-magyarországi Néprajzi Múzeumot. A Veszprémvármegye és a Veszprémi Közlöny c. lapokban gyakran jelentek meg írásai. A Veszprémvármegyei Múzeumnak Ő szervezte az első támogatást, hangoztatta a dunántúli kultúregyesület létrehozásának szükségességét.

1995. július 12.
20 éve hunyt el HADNAGY László (Gyulafirátót, 1923. jún. 8.-Gyulafirátót, 1995. júl. 12.) tanár, muzeológus, szerkesztő. Apja MÁV-pályamester volt, tíz gyereke közül Ő volt a hatodik. Szülőfalujában, Keszthelyen és Győrben végezte tanulmányait, majd a háború után Budapesten szerzett tanári oklevelet. Néhány évig Gyulafirátóton iskolaigazgató, 1954-1956-os években az akkori Veszprémi járás általános iskoláit irányító járási tanács osztályvezetője. Az 56-os forradalom idején a járási forradalmi tanács elnöke, azután több mint tíz évig a falujában tanított. 1969-ben kinevezték a Veszprémi Bakonyi Múzeum népművelési csoportvezetőjének, majd igazgatóhelyettesnek, később a Pápai Helytörténeti Múzeum igazgatójának. Egyik kezdeményezője a Veszprém megyei földrajzinév-gyűjtésnek. Több évig szerkesztette a veszprémi múzeum helytörténeti tájékoztatóját, valamint a TIT által kiadott Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok c., évenként megjelenő sorozatot, amelynek köteteiben több tanulmánya is megjelent. Számtalan írását közölte a Veszprém megyei újság. Honismereti előadásokat tartott, tanfolyamokat szervezett. Elnöke volt az 1991-ben megalakult Veszprém Megyei Honismereti Egyesületnek. A megyében nevéhez fűződik a Kossuth-kultusz ápolása. Munkásságát többek között a Vajda Péter-díjjal és a Gyermekekért Érdeméremmel ismerték el.

1860. július 22.
155 éve született LACZKÓ Dezső (Trencsén, 1860. júl. 22.-Veszprém, 1932. okt. 27.) geológus, piarista tanár, múzeumigazgató. 1927-től a Szent István Akadémia rendes tagja. 1877-ben a kegyes tanító rendbe lépett, 1885-ben szentelték pappá. Nyitrán teológiát tanult, 1883-ban a budapesti tudományegyetemen, földrajz-természetrajz szakon tanári oklevelet szerzett. Privigyén, Debrecenben, Kecskeméten és 1888-tól Veszprémben tanított. 1912 és 1918 között a veszprémi gimnázium igazgatója, 1920-ban vonult nyugalomba. 1895-től tevékenyen részt vett a Bakony geológiai feltárásában, és Lóczy Lajos egyik legjobb munkatársa volt a Balaton környékének tanulmányozásában. A veszprémi Jeruzsálem-hegy felső triászkori márgájában felfedezte a Jaekel berlini paleontológus által Placochelys placodonta néven leírt ősteknőst. Részt vett Déchy Mór utolsó kaukázusi kutatóútján, jelentős adatokkal gazdagítva a Kaukázus geológiájára vonatkozó ismereteket. Nevéhez fűződik a Veszprém Megyei Múzeumi és Könyvtári Egylet megalapítása 1903-ban, amelynek első igazgatója. 1905-től szerkesztette a Veszprém Megyei Múzeum évi jelentéseit. Közreműködött a Nemesvámos határában fekvő Baláca-pusztai római lelőhely feltárásában. Tudományos munkásságát elismerve több hazai és külföldi társaság fogadta tagjai közé. Veszprémben, a róla elnevezett múzeum mellett áll kőszobra, Medgyesi Ferenc alkotása. A róla elnevezett forrásnál tábla őrzi emlékét.

1895. augusztus 25.
120 éve született SCHERER János (Zirc, 1895. aug. 25.-Veszprém, 1978. aug. 20.) járási főszolgabíró, árvaszéki ülnök. Középiskolai tanulmányait Pápán a bencéseknél és Veszprémben a piaristáknál végezte. A pozsonyi majd a pécsi egyetem joghallgatója, 1924-ben szerzett doktorátust. Két évig szülővárosában jegyzőgyakornok, ezt követően Veszprémben járási szolgabíró, főszolgabíró, árvaszéki ülnök. 1944-ben szót emelt a zsidók deportálása ellen, ezért fél évre Siklósra helyezték. 1945-ben internálták, mert nem teljesítette a német csapatok követelését. 1945 után nyugdíjazásáig tisztviselő. 1964-től haláláig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársa, az intézmény adattári részlegeinek egyik megalapítója, kezelője.

1985. október 15.
30 éve hunyt el HORVÁTH József (Szentgál, 1909. jan. 31.-Vörösberény, 1985. okt. 15.) r. k. lelkész, helytörténész. 1933-ban, Veszprémben fejezte be teológiai tanulmányait és szentelték pappá. Az egyházmegye több plébániáján végzett lelkészi munkát: Káptalantótiban, Nagyvázsonyban, Fűzfőgyártelepen, Balatongyörökön és Aszófőn. Élete utolsó szakaszában, 1973-tól Vörösberényben plébános, Veszprémben a püspöki és káptalani könyvtár vezetője. Több történeti és néprajzi tanulmánya jelent meg a Somogy és a Veszprém megyei múzeumi évkönyvekben.

1925. október 25.
90 éve született LAKÓ István (Veszprém, 1925. okt. 25.-Veszprém, 1994. márc. 25.) hivatásos katona, helytörténeti kutató. Iskoláit szülővárosában végezte, érettségi után Németországban leventeként amerikai fogságba került. A háború után a megyeházán dolgozott, majd katonatisztként a Dunántúl több városában szolgált. 1976-ban a Veszprémi Hadkiegészítő Parancsnokságtól őrnagyi rangban vonult nyugállományba. Helytörténeti kutatóként tagja volt az üzemtörténeti klubnak. Tanulmányaival több pályázatot nyert, kéziratát a Laczkó Dezső Múzeum és az Eötvös Károly Megyei Könyvtár őrzi.

1995. november 2.
20 éve hunyt el KUTASI KOVÁCS Lajos (Veszprém, 1920. jan. 18.-London, 1995. nov. 2.) író, újságíró, néprajzkutató. A középiskolát Budapesten végezte. Első szépirodalmi munkája 1941-ben jelent meg. 1942-ben kezdte az újságírói munkát, a Veszprémi Hírlapnál, ahol két évig segédszerkesztő. A háború után néhány évig a Német Szövetségi Köztársaságban élt, majd 1949-ben kivándorolt Dél-Amerikába. Húsz éven keresztül magyar lapszerkesztő Brazíliában. 1950 és 1967 között a Délamerikai Magyar Hírlap szerkesztője Sao Pauloban, majd 1970-ig a Délamerikai Magyar Újság brazíliai szerkesztője. 1963-tól 1968-ig az Internacional Feature Service nemzetközi sajtóiroda brazíliai igazgatója és húsz évig a Sao Paulói Könyves Kálmán Szabadegyetem dékánja. 1970-ben, Londonban telepedett le. Külső munkatársa volt a Szabad Európa Rádiónak és londoni BBC-nek. Tudományos igényességgel kutatta az amerikai indiánok életét. 1972 óta rendszeresen jelentek meg könyvei, tanulmányai és egyéb írásai Magyarországon, sokat publikált az Új Horizont c. folyóiratban. Élete utolsó két évében az Angliai Magyar Tükör szerkesztője volt. A Magyar Földrajzi Társaság 1995-ben az útirajz-irodalomban kifejtett kimagasló munkásságáért neki ítélte a Teleki Sámuel Érmet. Néprajzi gyűjteménye az érdi Magyar Földrajzi Múzeumot gazdagítja, kéziratai és egyéb irodalmi dokumentumai pedig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba kerültek.

1930. december 1.
85 éve hunyt el BORDÁN István (Pozsony, 1859. dec. 24. - Bp., 1930. dec. 1.) régész, természettudós. 1879-től a Hunyad-megyei Puj községben állomásfőnök. Huszonöt évi vasúti szolgálat után nyugdíjaztatta magát. 1908-ban visszatért Erdélybe, Petrozsénybe. 1920-ban Várpalotán telepedett le. Ifjú korától érdeklődést mutatott a biológiai és régészeti tudományok iránt. Laczkó Dezső munkatársaként közreműködött a Baláca-pusztai római kori romok feltárásában. 1924-ben a Szabó-féle homokbánya megnyitásakor felfedezte annak különleges értékeit, felhívta a figyelmet az értékes ősmaradványokra, szorgalmazta azok tudományos vizsgálatát. (Ez a homokbánya 1954-től védett terület.) Nevéhez fűződik a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum lepkegyűjteményének alapját képező anyag összegyűjtése. A Bakonyban elsőként ő bizonyította a Sziklai fehérlepke (Pieris ergane) és a Dolomit-kéneslepke (Colias chrysotheme) jelenlétét. Írásai a Rovartani Lapokban jelentek meg.


Készült az Eötvös Károly Megyei Könyvtár anyagának felhasználásával. Link: http://www.ekmk.hu/index.php/evfordulonaptar/evfordulonaptar-2015