Múzeumi Szabadegyetem 2017/2018

Nemzeti jelképek a népi tárgykultúrában a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményében

A Múzeumi Szabadegyetem májusi előadására 2018. május 8-án, kedden várja kedves szabadegyetemi hallgatóit a Laczkó Dezső Múzeum.

A 16.30-kor kezdődő szabadegyetemi előadás a nemzeti jelképeket ismerteti, melyek a népi tárgykultúrában fellelhetőek. A téma Dr. Pilipkó Erzsébet néprajzkutató előadásában kerül bemutatásra.

Magyarországon a 19. sz. első harmadától, a reformkor nemzeti identitáskeresésének hatására indult meg a magyar népi kultúra fogalomkörének kidolgozása, majd a 19. század közepétől az egyre erőteljesebben jelentkező paraszti reprezentációs igény (mint pl. az ünnepi viselet vagy a tisztaszoba) kielégítésére előállított népművészeti termékek mind határozottabb nemzeti jelentéstartalmat kaptak. A paraszti öntudat népművészeti érvényesülését elősegítette az 1867-es párizsi világkiállítás nyomán született „nemzeti háziipar” fogalma, amely egyben a legfelsőbb társadalmi és intellektuális körökben is népszerűsítette a parasztság tárgyi világát. Az úri házakban, főképp nyaralókban jelentek meg a népművészet díszes tárgyai. Erzsébet királynénak a schönbrunni kastélyban magyar népi bútorokkal és cserépedényekkel berendezett szobája is volt. Jelentős kollekciót mondhatott magáénak a kalotaszegi szőttesekből és kézimunkákból. Ebben az időszakban kezdett el a városi polgárság is komolyan „népieskedni”. Gyerekeinek népviseletet vásárolt.

A néprajztudományban a nemzeti kultúra témájának kutatása alig néhány évtizede jutott szerephez. Az 1980-as évek elején svéd etnológusok kezdtek foglalkozni azzal a kérdéskörrel, hogy miként jött létre a közös kulturális jelentésrendszer és a történeti tudat a nemzetek szintjén a 19. század végi, 20. század eleji európai társadalmakban. Kutatási eredmények bizonyítják, hogy ebben az időben tömegével születtek szimbólumok, rítusok és mítoszok a nemzet és az állam iránti lojalitás érdekében. A modernizáció élére álló polgári értelmiség a „közös paraszti örökséget”, a nemzeti történelmet és kulturális örökséget állította előtérbe s ebben a maga meghatározó, irányító szerepét hangsúlyozta.

A néprajzkutatás kijelölte a nemzeti jelképek népművészeti megjelenítésének fontosabb területeit. A nemzeti jelképek a legkülönfélébb anyagú, előállítási módú és használatú tárgyakat díszítik az ünnepi szférától a mindennapi munkaeszközökig. Az adott előadás ezt a rendkívül heterogén tárgyi anyagot veszi számba Laczkó Dezső Múzeum néprajzi gyűjteményében a következő motívumok alapján: a Magyar Szent Korona, az országcímer, a nemzeti szín és zászló, a huszár, a betyár, a hazafias feliratok és 1848, a nemzeti hősök és a Magyarok Nagyasszonya.

Dr. Pilipkó Erzsébet

néprajzkutató